Szerencsére nem kell semmi rosszra gondolni, csak 65 évesen visszavonul a London Symphony első klarinétosa, Andrew Marriner. A név persze, hogy ismerős, Andrew Marriner Sir Neville Marriner, a St Martin-in-the Fields kamarazenekart naggyá tevő karmester fia, aki lassan három éve hunyt el. Neville Marriner maga hegedűs volt, aki ismeri a Klemperer vezénylete 9. szimfónia videóját, az láthatta is játszani, és ebben a minőségben szintén tagja volt a Londoni Szimfonikusoknak, méghozzá 1939 óta, így egy szép, nagy hagyomány szakad meg, nyolcvan éve dolgozik a család ugyanannál a zenekarnál, még ha nem is megszakítás nélkül. Ilyenkor szokás sóhajtani, ja, igen, az angol pázsit, nyírni, öntözni, de ötszáz éven át, így könnyű. De aki nem sóhajt, annak esetleg eszébe juthat a Duna partján a Lukács-család. Idén lett volna száz éves Lukács Pál, aki 1936-tól volt az operaházi zenekar brácsása, majd első brácsása, tőle a stafétavonót Lukács Péter vette át 1976-ban, aki akkor már hetedik éve játszott a zenekari árokban. Meg 1989-től a Fesztiválzenekarban - ha jól tudom, ő az egyetlen, akinél a Fesztiválzenekar elfogadta a kétlakiságot. 

Jelenleg az Operában játszik egy Lukács Attila, sajnos nem tudom, hogy ő vajon a harmadik generáció-e, ránézésre elég gyanús.