Néha azt hiszem, hogy a hangfelvételek legnagyobb haszna vagy legfontosabb célja a közös ismeretlenek számának növelése. Találkozik két lemezbolond, és rögtön van miről beszélniük. Neked például hogy tetszik Spiro Malas? Normális emberek azt sem tudják, kiről van szó. Bizonyos értelemben a lemezbolondok sem, Spiro Malas menő énekes volt, de leginkább Amerikában, sőt, leginkább New Yorkban, viszont ő is azok közé tartozott, akikkel Joan Sutherland és férje, a karmester Richard Bonynge szeretett együtt dolgozni. Félreértés ne essék, jó társaság, szó sincs arról, hogy Sutherland közepes énekeseket szerződtetett volna maga mellé, hogy ő maga jobban csillogjon, a tenorsztárja egészen sokra vitte, úgy hívták Luciano Pavarotti.

Spiro Malas olyan sokra nem vitte, pedig a hívás erős volt az ő esetében is, a jól menő családi éttermet hagyta ott az éneklésért. Soha nem vált A kategóriás sztárrá, az amúgy sem könnyű egy basszusnak, de jól játszott a színpadon és jól játszott a lemezeken is. Karrierje vége felé musicalekben is föllépett, aztán, ahogy az lenni szokott, eltűnt a rajongók és érdeklődők szeme elől, hogy csak most merüljön föl újra a neve, amikor a halálhírét olvassuk. Egészen hülye megemlékezésekben ilyenkor szokás mondani, hogy ők hárman most az égi operaházban éneklik Az ezred lányát vagy a Szerelmi bájitalt, csakhogy, haha, a karmestert nem találják. Szerencsére.