Egyszer beszélgettem Renato Brusonnal, és ő mondta, hogy a legfontosabb egy zenész számára mégis az "autocritica", az önkritika. Nála, mármint az előadónál jobban senki sem tudja, mi jó és mi rossz.

Szép is volna. Mert hát arra is emlékszem, amikor Kocsis mesélte, ő szólt Hegedűs Endrének, hogy időnként a Duna tévén leadnak tőle valami rövid darabot, és tegyen már ellene valamit, mert az egész annyira rossz, hogy az már kínos. Tiltassa le, nem kell az embernek égetni magát. Vagy most nézem az interneten, rajta van Balázs János Moszkvában játszott ráadása, a Triccs-traccs polka Cziffra-átirata. Iszonyat nehéz darab, de körülbelül ennyi, ami kiderül a ráadásból, mert nincs meg, nagyon nincs meg, legfeljebb a virtuozitás érzete, mert gyorsnak gyors, csak nem az. Akkor meg mi benne a jó? Hogy át lehet vele verni az embereket? És az cél? 

Mondanám, hogy ha volna Kocsis, ha volna még abszolút tekintély zenei ügyekben, akkor talán történhetne valami, de, amennyire tudom, Hegedűs Endre sem tiltotta le a tévéfelvételét. 

Autocritica. Nincs jobb ötletem nekem sem.