Vasútnál lakik

Azt a bajuszt soha nem tudtam megérteni.Hogy miért növesztette József Attila. Aztán rájöttem, hogy az elv ugyanaz, mint Freddie Mercurynál, József Attila is a szája, vagy talán a fogai furcsaságát akarta leplezni, csak neki nagyon nem állt jól. 

De ha már ott tartunk, hogy mit nem ért az ember, magát a képet sem tudtam mindig megnyugtatóan értelmezni, az Eszmélet utolsó darabjában. Hol áll a költő? Az unokahúgaimtól tudom, hogy most már ezt nem így kell mondani, hanem úgy, hogy: hol áll a lírai én, de  lényeg ugyanaz. Megmondja, hol áll: minden fülkefényben. De ezt hogy kell érteni? Ő van fent a vonaton, úgy van minden fülkefényben, vagy ő van kint a kertben, és rávetül az elhaladó vonat minden fülkefénye? Az első tűnik logikusnak, ez a kivilágított mindennapi társtalanság, már csak azért is, mert a vonatablak lehetőséget ad, hogy valaki álljon és könyököljön. A kertben bonyolult könyökölni, de esetleg könyökölhet a lakás ablakában is, és úgy nézheti a fényeket. Mert az utolsó két sorig Mr Lírai Én nincs fönt a vonaton, vasútnál lakik, és nézi az elhaladó szerelvényt. Lehet azt is tudni, hol: Korong utca, Herminamező, a város peremén. 

Most, hogy mondom, úgy tűnik, hogy mindkettő igaz, ő áll a földön, és nézi eliramló önmagát. Most, hogy mondom, csak most tűnik föl, hogy közben Petőfit idézi. Rövid életű, bajszosok. Örök éjben? Örök világosságban.