Valami szebb alkalomban reménykedtem, hogy majd mesélhetek róla, bár, hogy pontosan miben, azt nem tudom. Aaron Rosand márciusban múlt 92 éves, csak tanárként volt aktív, tíz éve a hangszerét is eladta, elég szép összegért, 10 millió dollárért. Mondjuk megvárhatta volna a 93. születésnapot, de az már nem jött el.
Aaron Rosand, mondhatni titkos hegedűs volt, amit ő maga annyira utált, hogy néhány éve egy interjúban meg is nevezte a felelőst, aki miatt nem lett nagyobb híre a világban, szerinte Isaac Stern féltékenységből akadályozta az érvényesülését. Nem tudom. Az interjú megjelenése után előkerült egy levél, amelyben Stern Rosandról ír, abból nem ez derül ki, de hát minden lehetséges, Sternt sokan vádolták, hogy túlzott befolyásra tett szert, és csak a vele jó viszonyt ápolókat támogatta. Egyszer alkalmam volt megkérdezni erről Shlomo Mintzet, aki teljes ellenszenvességével szívta a szivarját, és közben azt mondta: ez egy nagyon rossz kérdés. Ettől azért nem lesz sokkal okosabb az ember.
Mindenesetre Rosanddal is készültek felvételek, az ember csak ámul, hogy így játszik egy, nálunk többé-kevésbé ismeretlen hegedűművész, nagy, romantikus hévvel és biztos ízléssel, technikai értelemben tökéletesen, de a világ tényleg elég nagy, és a közönség befogadóképessége korlátozott, minden zseni nem fér bele a szívünkbe.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.