Fejben dől el

Nem különösebben szép ez a példány, de aki járt már Szicíliában, az ismeri ezeket a fejeket, majolika virágtartókat, egzotikus férfifej, szép és ifjú leány a párja. De hát ez nem Szicília, csoda, hogy ilyen jutott. A kerámiához történet is jár: valaha egy szépséges lány gyönyörű növényeket nevelt a balkonon. Hanem a nő a balkonon mindig veszélyben van, ebben a történetben is. Arra sétált egy mór férfiú, fölnézett az erkélyre, és megtörtént a baj. A lány a férfibe szeretett, a férfi a lányba. Boldogságuknak semmi különösebb akadálya nem volt, vagy legalább eleinte nem látszott, hogy volna, így aztán együtt feküdtek le és együtt ébredtek, amíg csak egy napon a lány meg nem tudta, hogy a férfinak van másik felesége, gyermekei, távolban élő családja. Hogy a férfi végleg nála maradjon, arra a lány nem talált jobb megoldást, mint hogy megölte őt, leszúrta egy nagy késsel. De mi legyen a holttesttel? Nyilván ehhez a megoldáshoz is szicíliainak kell lenni: a lány ugyanazzal a késsel, amellyel megölte, levágta a férfi fejét, és szépen kitette a balkonra. Földet töltött a koponyába, virágot ültetett bele, ami gyönyörűen fejlődött is. A holttest többi részéről nem szól a történet. A virág a koponyában azonban olyan széppé növekedett, hogy a szomszédok is felfigyeltek rá, és arra jutottak (egyébként helyesen), hogy a növekedésnek bizonyára a virágtartó az oka. Ezért aztán ők is elkezdtek majolikából mór fejet formázó virágcserepeket készíttetni, bár azt a csodálatos fejlődést, amit az igazi mór igazi fejébe ültetett virág mutatott, a majolika változatok nem tudták megismételni. 

A történet ezer okból is szép és különös, de talán az a legfontosabb, hogy a szerelem szakértőinek mondott olaszok is azt mondják: bolondság a szívre hivatkozni, összetett kézzel szívet mutogatni, bolondság szíveket vésni a padokba. A szerelem is fej kérdése, ahol a fejed, ott a szerelmed. Vagy legalább az, aki szeret.