Hogy is ne volna feledékeny, amikor még a saját nevére sem emlékezett pontosan, úgy gondolta, hogy ő egy de, egy de Foe, és nem csak egy mezei Foe. Volt még ezen kívül, állítólag 197 írói álneve, de hát úgyis mindenki csak egyet ismer, amin a Robinsont írta. Mintha Defoe is csak félig került volna be a magyar irodalomba, annál többet írt, vagy többet kellene ismerni, mint ezt az egyet, hiszen még a Robinsonnak is van folytatása. Ezen az egyoldalúságon akartam egy kicsit javítani, legalább a magam szintjén, a Jack ezredessel, ami szintén jó is, lendületes is, föl lehet benne ismerni a Robinson eszméit, hogy nem csak korbácsolni lehet a bennszülötteket. És az eszmék mellett ott van Defoe feledékenysége is, mármint írói feledékenysége. A híresebbik eset a Robinsonban van, amikor megpillantja a hajóroncsot, meztelenre vetkőzik, átúszik a roncsra, talál egy kétszersültes ládát, és annak tartalmát a zsebébe tömi. De Jack ezredes is kétszer tanul meg olvasni, egyszer elmeséli, hogy már tizennégy éves korában elsajátította ezt a tudást, aztán mégis értetlenül nézi az ellene (illetve az öccse ellen) kiadott elfogatóparancsot, és felnőtt korában újra megtanul olvasni.
Hazai Attila jutott az eszembe, akinek a Feri: Cukor Kékség című könyvében a nő kétszer is leveti a harisnyanadrágját ugyanahhoz a szexeléshez. Tőle tudtam meg azt is, hogy a német fordításban aztán kiköszörülték ezt a csorbát a harisnyanadrágon. Persze ennél sokkal meglepőbb, hogy egyáltalán van a könyvnek német fordítása.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.