Vannak könyvek, amelyeket becsületből fejez be az ember. Bár ez is csak olyan duma, a becsületnek nincs sok köze a műélvezethez. Igaz, Hartay Csaba könyvének sincs sok köze hozzá. Amolyan fárasztó, fárasztó, és egyre fárasztóbb lesz.
Nem mondom, hogy nem gyanakodtam már a borító láttán is, de annak tényleg van köze a becsülethez. Olyan, mintha más volna. Okostelefonnak néz ki, de könyv. Már ha könyvnek nevezzük az, ha két tábla között lapok sorakoznak, szorosan. Érzem, hogy nem rendes dolog most kötözködni, végül is senki nem akart rosszat, Hartay Csaba csak nevettetne, ha nem nevetsz, ne olvasd, becsületből se. Csak közben talán mégis érvényes a kérdés, hogy mi változik az anyagtól. Nyilván minden, a játékpisztolyból fegyver lesz, pedig eléggé hasonlónak néznek ki. Az internetes tréfálkozásból valamiért nem lesz igazi, felnőtt, nagybetűs humor, ha könyvként jelenik meg.
Van megoldási javaslatom, bár nem biztos, hogy helytálló. A könyv formával Hartay Csaba más ligába jelentkezett be. Nem a fészbukozó tréfamesterekkel játszik, hanem Karinthyval, Rejtővel, Örkénnyel. Ők pedig tényleg szellemesek, gyorsak, okosak, váratlanok, még tizedszeri olvasásra is. Viszont ha másodszor olvasom Hartay Csabától, hogy "dinnyehordó póz" a feszítő férfiakra, már legyintek. Volt, csak elfelejtetted. Én is szeretném elfelejteni. Ha előszörre olvasom ezeket a skicceket, gazdag pasi - festett lány, bunkó magyarok a társasutazáson, pocakosék a medencében, már legyinteni is lusta vagyok.
Nehéz humorosnak lenni. Legalább megpróbálta.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.