Ha tetszett volna, talán közelebb kerültem volna az ilyen jellegű nyári koncertek megértéséhez. Összejönnek a muzsikusok, és egy kicsit mást csinálnak, de közben azt csinálják, amit kell, amit szoktak. Joshua Bell hegedül, Dejan Lazic zongorázik. Együtt és egyszerre még soha nem csinálták. Most sem érzem, hogy együtt csinálnák, bár kétségkívül egyszerre. Beethovent játszanak, a Tavaszi szonátát, mintha nem volnának sok-sok próba után, hiszen Joshua Bell rögtön az első belépéséről lemarad, egyébként sincs összehozva a két hangszer ereje, a hegedű aránytalanul halkabbnak érződik. Nem adják-veszik az ötleteket, nincs az egészben semmi improvizatív jelleg, húsz perc és túl leszünk rajta.
Egyszerre, de nem együtt. Ha érdekel, miből áll össze a Tavaszi szonáta, az kiderült a Zeneakadémián. Ha az érdekel, hogyan lesz ebből Tavaszi szonáta, jöjj vissza valamikor ősszel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.