Megújult a Warner Classics internetes oldala, ami, mondhatni, az ő dolguk, remélhetőleg több vevőt és érdeklődőt csábít majd lemezvásárlásra, de, hogy saját bőrnél maradjunk, tapasztalom az újdonságot. Például egy félreértéssel kevesebb. Ha az ember az új Philippe Jaroussky-lemezre néz. azt hiszi, hogy na, ennek sok értelme nincsen, megint az Ombra mai fu. Nem jön ki a könyökömön, de mégis van vagy tíz felvétel a polcon (több) a Handel-áriából, amivel a Xerxes kezdődik, imádja a fát a perzsa, nagy meglepetést nem lehet okozni vele.
De ez nem az az ária. Nem is az a Xerxes, nem is Handel, hanem Cavalli. Az új Jaroussky-album vele foglalkozik, tiszta Cavalli-lemez, Jaroussky mellett ketten énekelnek. Az egyik Baráth Emőke, aki most valahogy ihletettebb, mélyebb, érettebb, mint a korábbi lemezein, tényleg jól állnak egymásnak Jarousskyval. A másik Marie-Nicole Lemieux, akit Jarousssky mellett mindig kockázatosnak érzek, mert a hang gazdagabb, a személyiség erőteljesebb, az éneklés sokkal-sokkal színesebb és szélsőségesebb, az ember nem is érti, miért így van, miért nem fordítva, úgy értem, miért nem inkább Jaroussky működik közre Lemieux lemezén.
De az Ombra mai funál, vagyis a Xerxes-áriánál maradva: gyönyörű. Nem Handel, ahogy Cavalli sem Handel, kicsit hátrébb került a zenei emlékezetben, de szépséges, bukolikus pikulázás, ma így imádja a platánt, holnap a szokott módon. Minden napra egy platán.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.