Hátrányhalmozás

Egy nagy szobányi Barta Lajos szobrot lehet látni a Kiscelli Múzeumban, meg egy nagy zöld kályhát, így ha valaki idétlenül akar viccelődni, mondhatja, hogy neki a kályha tetszett a legjobban.Akárhogy is: Barta Lajos egyik művét sokkal többen ismerik, mint akik tudják ezt  magukról, ő faragta a Citadella háta mögött a kis kőlovacskákat, amelyeken magam is sokat lovagoltam, amikor még farmotoros autóbusszal szállítottak levegőzni. 

Nem is tudom, a lovacskák már a túlélési stratégiához tartoznak-e, vagy szívből jött alkotások, mert ezzel a kérdéssel foglalkozik ez az egy kiscelli terem. Van egy ember, akinek minden adott a túl nem éléshez. Zsidó is, homoszexuális is, és ha ez még nem volna elég, akkor kitalálja a legnagyobb rákosizmus alatt, hogy ő absztrakt szobrász. Amíg lehet, nem csinál ebből nagy hősködést, készít Rákosiról is büsztöt és elindul a Sztálin-szobor megalkotásának dicsőségéért is, de ha a maga kedvéért rajzol vagy önt vagy farag, akkor absztrakt. Csinálja, amíg lehet, aztán 66 évesen rájön, hogy már nem lehet, és akkor, vén fejjel Németországba emigrál. Ott jobban tűrik, talán szeretik is, Bonnban köztéri szobrot is rendelnek tőle, itt meg szépen (csúnyán) elfelejtettük, de most a Kiscelli Múzeum talán segít, hogy eszünkbe jusson a lovacskás ember. Talán ad néhány tippet a túléléshez is.