Azt legkésőbb Nemeskürty Istvántól megtanulta az ember, hogy Török Bálint nem volt épp az a fene nagy hős, akinek Gárdonyi megírta, bár, amikor Nemeskürty azt panaszolta, hogy mennyi kárt okozott az országnak, talán éppen olyan értetlen és, bizonyos szempontból idealista volt, mint Gárdonyi. Mindenesetre följegyezték, hogy rabolt, pártot ütött, mi több, egyszer (legalább egyszer) megrohamozta a piacot, ahol széles jó kedvében meg is erőszakolta az árusok némelyikét. Tulajdonképpen nagyobb rejtély, hogy ha van egy ilyen belülről bomlasztó ember, akkor a törökök miért pont őt fogták el, miért őt vetették a Héttoronyba és egyéb kellemetlen helyekre. (Vagy "helyekbe"?) Ellenük is elkövetett valamit? Vagy valaki más kérte meg a szultánt, hogy vonja ki Török Bálintot a forgalomból?   

Ami azt illeti, ez pont nincs benne Miklya Luzsányi Mónika regényében. Nem mintha azzal biztatna, hogy benne van, nem is Török Bálint a címszereplő, hanem az unokája, Török Kata, de hozzávetőlegesen ugyanakkora súllyal szerepel a történetben Török Bálint és a felesége, csak el ne tévedjen az ember a Katák között. Igazából mégis az a meglepő, hogy ezek a Törökék szexuális életet is élnek. Tudom, a történelmi regények már csak ilyenek, legalábbis egy ideje, legkésőbb Maurice Druon óta, de a magyar hagyomány, az Egri csillagok vagy A koppányi aga testamentuma még nem részletezi a főúri vesszők ágaskodását és a főúrnéi alávetettséget. Nincs benne semmi szörnyű, Miklya Luzsányi Mónika egyszerűen abból indul ki, hogy ötszáz évvel ezelőtt feltehetően ugyanazt csinálták az ágyban és az ágy körül, amit mostanában - bár ebben azért nem biztos, hogy igaza van. Mindenesetre úgy érzem magam, mint valami rossz tanuló, akinek csoki helyett szexet kínálnak, hogy megtanulja a történelmet. Lehet, hogy így emberközeli, de a végén a történelem helyett csak a sokszázados fityfirittyek maradnak.