Apai történet az is, hogy valami régi, nemzetközi konferencián fölállt a magyar küldött, rettenetesen részegen, és jobb ötlet híján elénekelte a Kis kacsa fürdik, fekete tóban, anyjához készül Lengyelországba kezdetű gyermekdalt, majd, mint aki jól végezte a dolgát, befejezte a hozzászólását. A szovjet titkosszolgálat aztán napokig dolgozott azon, hogy megfejtse: vajon mire akartak utalni ezzel a magyar elvtársak.
Tényleg, mire? Amennyire tudom, nincs meg a dalszöveg megnyugtató megfejtése, mi a fekete tó, miért éppen Lengyelországban tartózkodik a kacsaanya. Hogy valami több vagy titkosabb is van a szavakban, arra nekem mindig Radnóti a megerősítés, ő, persze, erotikus irányba viszi a sorokat:
Fekete tóban kis kácsa fürdik
s fürdik a nagy lány a ruhaáztató,
jó tekenőben s mindene látszik,
ahogyan csattogva mossa magát; már
tudom, utána száradni kifekszik
a napra és engem kiván ő csörgő
fogakkal két énekes combja közé!
Most pedig van egy pici kép a Kieselbach Galéria Nagy István kiállításán, igazából nem is tudom, hogy kell-e gondolni valamire a kácsákkal kapcsolatban. Mert nem kis kacsa, hanem kis kacsák, nem fürdenek, csak úsznak, de a tó, az fekete.
Kedélyes, vidám ember lehetett Nagy István.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.