Még látta Lenint

Egész nyáron kerülgetett egy könyv, vagy legalábbis úgy éreztem, hogy kerülget, a Fecskék és fruskák. Hol egy könyvesbolt kirakatában láttam meg, és eszembe jutott, hogy a szomszéd fiú úgy ötven évvel ezelőtt milyen élvezettel olvasta, és mégsem kértem tőle kölcsön, aztán egy hét múlva egy kórház folyosóján olvasta egy gyerek. De váratlan módon és eredeti címmel (Swallows and Amazons) belekerült Makovecz Benjamin apjáról szóló könyvébe is (Száztizenegy lábjegyzet Makovecz Imrétől), azt hiszem, itt határoztam el, hogy pótolom a sok évtizedes mulasztást, nekiülök végre, elolvasom, a tíz magyarul is megjelent kötetből legalább az egyiket.  

Nem mondom, hogy csalódás, de revelációt sem kiáltok. Igazi gyerekkönyv, ami vén fejjel legfeljebb olyan gondolatokra juttat, hogy milyen érdekes a nemzeti történelem ifjúsági regényekbeli továbbélése. Nálunk a legnépszerűbb könyvek arról szólnak, hogy védjük meg magunkat, illetve hogyan védenek meg hőseink a hódítóktól, náluk, angoloknál meg erről, hogy hajóval átkelünk egy lakatlan szigetre, letáborozunk, birtokba vesszük, elnevezzük, magunkénak nyilvánítjuk.

Közben azért megnéztem, mit kell tudni a szerzőről. Azt a mindenit!

Arthur Ransome Leedsben született, ott is járt egyetemre, de az első évfolyam után abbahagyta a tanulást, Londonba ment, hogy író legyen. Több-kevesebb sikerrel, mindenesetre sikerült egy olyan életrajzot összehoznia Oscar Wilde-ról, hogy Lord Douglas, Oscar Wilde nevezetes Boosey-ja, aki a jelek szerint keveset tanult híres szerelmese történetéből, beperelte érte. Ransome végül megnyerte a pert, és Boosey-t ugyan nem börtönözték be, de minden pénzét elveszítette. Nem sokkal később Ransome Oroszországba ment, még tartott a béke, amikor megjelentette orosz mesegyűjteményét, aztán jött a háború, és Ransome-ból, ha már úgyis ott volt, haditudósító lett. Aztán jött a forradalom, és Ransome-ból forradalmi tudósító lett, de annyira, hogy személyesen is ismerte Lenint, Trockijt, Radeket. Oroszországban talált rá második feleségére, Jevgenyija Selepinára, aki Trockij titkárnője volt.

Nyilván ettől nem függetlenül Ransome-ot megvádolták Londonban, hogy kettős ügynökként dolgozott, amit ő tagadott, és utólag a családja is tagadott. Hivatalosan tisztázták is a vádak alól, nem hivatalosan azért legalábbis érdekes, hogy annyit elismertek: Jevgenyija gyémántot csempészett ki a Szovjetunióból, amit eladtak Párizsban, és abból finanszírozták a Kominternt. Ransome tehát vagy nagyon rövidlátó férj volt, vagy talán mégis…

Ransome közvetített Észtország és az oroszok között, 1919-ben, aztán Tallinnban telepedett le, amíg rá nem jött, hogy ennek nem lesz jó vége. Hazaköltözött a feleségével Angliába, és a húszas évek végén elkezdte írni a Fecskék és fruskákat. A siker után nem volt már más dolga, mint írni és hajókázni. Mindkettőt megtette 1967-ben bekövetkezett haláláig.

Lehet, hogy nem irodalom, de élet.