Az, hogy Kim Novak él, rendben van. Úgy értem, minden rendben van, ha az a hír, hogy valaki él, de Kim Novakra ugyan régen nem gondol az ember úgy, hogy „van az a színésznő”, legfeljebb úgy, hogy volt az a színésznő a Szédülésben, ősrégi Hitchcock-film… Nem csak színészetből áll a világ, visszavonult, remélem élvezi a nyugalmat és a világot.
De azért az mégis furcsa, hogy Olivia de Havilland is él. Ő volt az Elfújta a szélben Melanie, illetve az ember itt mindig bajban van az igeidőkkel, ha valaki egy filmklasszikusban szerepel, akkor nem lehet rá azt mondani, hogy „volt”, mert újra és újra van, ahogy Kabos Gyula is halhatatlan, mert újabb és újabb korosztályok nézik meg a Hyppolit, a lakájt. De mindezt figyelembe véve is megdöbbentő, hogy van egy főszereplő egy 1939-es filmben, akiről öreganyám öreganyjának az öreganyja is azt mondta, hogy neki ő a „legszimpatikusabb az egész történetben”, és egyszer csak rájön az ember, hogy ez a legszimpatikusabb még élők közt élő, július 1-jén volt 103 éves.
Vannak, akik szó szerint értik a halhatatlanságot. Egyszer össze fog jönni nekik.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.