Elolvastam Iain Reid első regényét, az a címe, hogy Azon agyalok, hogy ennek véget vetek. Első regény, de nem első könyv, mindenesetre egy érdekes szóval kezdődik, nem szó szerint, de elég elöl van, azt mondja a főhős magáról, hogy ő kruciverbalista. Volt ugyan sejtelmem, hogy mit jelenthet a szó, de azért föltettem a kérdést az internetnek is. Nem a válasz most az érdekes, hanem hogy a kereső rögtön visszakérdezett, akarom-e tudni, mit jelent az ipseitás. Tekintve, hogy a két szó a könyvnek ugyanabban a bekezdésében szerepelt, elég egyértelmű, hogy sokan olvasták a könyvet a nagyvilágban. Vagy legalább sokan kezdtek bele, mert ez csak a 17. oldal.

Miért is ne tennék, tehetséges a szerző, jól ír, jól, és képszerűen, végül is sokáig ülünk egy autóban, mégis jó olvasni, aztán meg lehet izgulni, ez is egy képesség, amit filmen könnyebb megoldani, fények, effektek, zajok, zene, itt meg csak szavak és mondatok. A végén mégis olyan hervasztó a befejezés, hogy úgy érzi magát az ember, mintha egy kedves tanítványa matekzseninek indult volna, és most egy kaszinóban csiszolgatja a rulett szisztémáját.

Talán ez a hiba, vagy ez egy gyakori hiba, hogy tehetséges embereknek nem teszik föl időben a kérdést: miért? Miért ezt írod, kinek írod, mit akarsz vele elérni? Nem mintha Iain Reid élő lelkiismerete szeretnék lenni, de valaki igazán lehetne.