De hát a múlt héten láttam. Vagy múlt előtti héten? Az embernek olyan hülye reakciói vannak Gallai Péter halálának hírére, mintha ez valahogy visszafelé számítana, nem halhatott meg, most ment át előttem a Rumbach Sebestyén utcán. Meg egyébként is, folyton valahogy ott kóválygott, ezen a környéken, néha nagyon rossz állapotban, néha jobban, de ott volt. Többet nem lesz, nem megy át, nem kezdi el énekelni utána magában az ember valamelyik dalát, leginkább a Szállj fel magasrát. Olyan könnyű volt rokonszenvezni vele, szerény manus, aki úgy írta meg a Piramis legjellegzetesebb és legismertebb dalait, hogy közben voltaképpen ő más stílusban gondolkozott, nem bőrgatyás dalokban. És, mint igazi, időtlen jelenség, közben úgy nézett ki, mint Rembrandt valamelyik önarcképe.
Azt énekelte valaha Szörényi Levente, hogy „jó lenne, ha érezném, hogy túlél engem néhány dal”. Gallai Pétert tegnaptól túléli néhány dala. Mégse jó.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.