1976-ban készült el a Kettős arckép című film Kocsis Zoltánról és Ránki Dezsőről, két ifjú zongoraoroszlánról, akik majd várhatóan meghódítják a világot. Huszonnégy-huszonöt évesek voltak, sok mindenen már túl, versenyeket nyertek, nem volt eszelős kockázat nagy karriert jósolni nekik, és ennek megfelelő stábbal, ötletekkel, tehetséggel forgatni velük. Tudom, a politikai helyzet is más volt, két ifjú, szürke öltönyös fiú a vasfüggönyön túlról, ebben több volt a pikantéria, mintha átlagos ügyes muzsikusokat mutattak volna. De azért várom, még mindig várom, hogy jöjjön a folytatás. Ott vannak a gyerekek, Ránki Fülöp és Kocsis Krisztián, valakinek végre eszébe juthatna róluk is egy kettős portré, hogy kik ezek, mire viszik, ha sokra, azért, ha nem annyira sokra, azért érdekesek. A világ változik, de zongorázni ugyanolyan nehéz és misztikus feladat, mint negyven éve.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.