Az olasz viasz

Van egy plakát a Volt egyszer egy Hollywood című filmben, amelyről az derül ki, hogy Rick Dalton egyik filmjét Antonio Margheriti rendezte. Azt hittem, ez valami belső poén, és nagyon büszke voltam magamra, hogy észrevettem ezt a finom humort, hiszen Antonio Margheriti (vagy Margherete?) a Becstelen brigantykban szerepel, vagyis nem ő, de annak adja ki magát a három olaszul nem tudó, de olasz filmest alakító Hitler-merénylő. 

Azt, persze, így sem értem, hogy ha a nevükön kívül semmit sem tudnak olaszul a brigantyk,honnét tudják, mit magyaráz nekik Landa, de talán olvassák ők is a feliratokat. De Margheritit illetően, ahogy az Tarantinótól elvárható, a dolog ennél egy fokkal csavarosabb. Antonio Margheriti valóságos filmrendező volt, valóságos és elképesztő mennyiségű filmalkotással. Amennyire tudom, nem volt a szakma nagy művésze, de gyorsan le tudott forgatni bármilyen hülyeséget, ami az éppen divatos műfajokat utánozta. A valaha videótékás és európai filmekben kivételesen művelt Tarantino lazán biccent mindkét filmjében a szerencsétlenebb sorsú pályatárs előtt, a filmjeidet nem tudom feltámasztani, de a nevedet kimondom, újra és újra, ha én halhatatlan leszek, te is azzá válsz. 

Azt hittem, ez valami ínyenc fölfedezés, azóta rájöttem, ennek már külön internetes irodalma van. Pech.