Marino Faliero dózse jár az eszemben, nyilván nem függetlenül a helytől, ahol éppen vagyok, úgy húsz kilométerre a sírjától. Faliero dózse, ha így kell írni, a 14. század közepén próbálta meg magánál tartani a velencei főhatalmat, beszüntetni a választásokat és egyéb csacskaságokat, hogy majd az ő trónjába az unokája, és annak unokája ülhessen. Nem volt elég ügyes hozzá, az összeesküvés kitudódott, őt magát lefejezték, és a képmása kimaradt a dózsék arcképcsarnokából. Helyette egy fekete lepel van ott, rajta a felirat hogy ez volna az ő helye, de bűneiért lefejezték. Ma persze mindenki ezt a fekete leplet keresi a dózse palotában, nem számít a valódi hősiesség és a csodálatos, csöndes, hétköznapi fejlődés, a halhatatlansághoz vezető út többnyire görbe.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.