Marcello Giordani

Azt hittem, csak félrementek a betűk, vagy ez egy másik Giordani, nem a miénk. De a miénk. A miénk volt. Tavasszal itt énekelt, bár mintha sikerült volna sokáig titokban tartani, hogy a Manon Lescaut bemutatóján egy első kategóriás olasz tenor lesz a szerelmes. Valaki, aki miatt a Metropolitan is megtelt. Öreg volt a szerephez, a hangja is fáradt, de azt, amit mindig tudott, nem felejtette el. A magasságokat. Szóltak, biztosan, erővel, fényesen, és hát állítólag erről szól az éneklés, a férfiéneklés, még a basszisták éneklése is, hogy megvan-e a csúcs. Hogy megvan-e az az érzet, amit a szentimentális kedvében lévő Hemingway úgy fogalmazott meg, hogy az embert nem lehet legyőzni, csak megölni.

Attól még meg lehet halni.

Nem Giordani volt az eredeti neve, de még a pálya elején belátta, hogy azt Olaszországon kívül sehol nem fogják tudni kimondani, hogy Guagliardo. Klasszikus énekesi sikertörténet, az apja benzinkutas volt, ő meg bankfiú, de volt bátorsága otthagyni a biztos keveset. Ilyen magasságokkal, persze könnyű. Huszonöt évesen már itt járt, Szegedre hívta Nikolényi István a Don Carlosba. Ebben az évben lépett föl először a Scalában. Aztán mindenütt és sokat, láthattuk néhány Metropolitan-közvetítésben is, Turandot, Faust elkárhozása, Pillangókisasszony, Boccanegra, Francesca da Rimini – ezek jutnak elsőre az eszembe. Csak tegnap hallgattam meg Lenszkijként, pedig az bizonyos fokig történelmi előadás volt, először énekelte a Metben olasz énekes oroszul a Kuda, kudát.

Giordani már a CD utáni korszak sztárja volt, abban az értelemben, hogy a híre többé-kevésbé független volt a lemezipartól, nagy cégnél, azt hiszem, csak egy operában énekelt, a Jérusalemben, az sem épp kasszadarab. Még egy árialemezét ismerem, az Naxos-kiadvány, a többi emlékezetfrissítő mind előadáson készült, többnyire képpel együtt. Nem mintha őrületes színész lett volna, ahhoz túl nagyra nőtt, nehézkes volt, nálunk is sóhajtoztak a nézőtéren, ahogy Manonnal küszködött a súgólyuk mellett. Ha tudtuk volna, miért kell sóhajtozni ma…