A repülő gróf fiai

Gondolom, ha választani lehetne, mindenki valami ilyen szülőket kérne magának. Az apa egyfelől történelmi figura, II. Frigyes szicíliai király leszármazottja, másfelől meg autóversenyző és tesztpilóta. Úgy is hívták, il conte volante, a repülő gróf. A mama Maria Alwine Eder, osztrák szőkeség, de emellett operaénekes és úszóbajnok. Az előbbinek nem sok nyomát találtam, az utóbbinak viszont igen, ma is nyeri a korosztályos bajnokságokat, és van valamilyen olasz csúcs, ami még mindig az ő nevéhez fűződik. Ennek megfelelően a lakás tele van mindenféle kupával, trófeával, kitüntetéssel.

Nem mintha ezért jönnének az emberek. A lakás ugyanis egy torony a régi Palermo falain. Ez az egy maradt meg, a többi eltűnt a falakkal meg a városi tengerrel együtt. A Federigók palotája még áll, mert itt a házat a torony köré építették, így a látogató szerény belépti díj ellenében átsétálhat a történelmen. Megáll egy bizonyos ponton, és azt mondják neki, a tornyot a mórok építették, de ezt az ablakot már a spanyolok nyitották rajta. Itt állunk, a szobák fölött, látni az alattunk lévő helyiség mennyezetét, mert megnyitottunk egy kis részt, a fafaragás reneszánsz. Ami alulról látható, az már barokk freskó, és a közepéből egy hatalmas muranói csillár lóg.

Az ember kicsit elbámészkodik azon, hogy mivé lesz a dicsőség, hiszen a két grófi fiú, a két ifjú Federigo most épp idegenvezető, angolul és olaszul vezeti a csoportokat a saját otthonában, hogy pénze legyen. Szabadkoznak, hogy azért a most használatos hálószobát nem mutatják meg, de a macskák ott hevernek a széken, vagy a régi konyhát meg lehet nézni, itt még most is tartanak pizza-partikat a barátoknak. Valószínűleg ez a legértelmesebb és legkézenfekvőbb módja annak, hogy megtarthassák ezt az óriási palotát, az örökséget megosztják az egész emberiséggel, közös a kéglink Palermóban.