Jó, ha meg kell lenni, akkor meglesz, de egyáltalán nem voltak reményeim. Joker, amiről annyi szó esett a világban, ami után máris odaítélnék az Oscar-díjat Joaquin Phoenixnek, és biztos nagyon jó, elhiszem, de az ember mégis megőrül ezektől az úgynevezett nagy, filmes alakításoktól. Sánta pincér meg látszólag süketnéma inas – ezek voltak a régi, holtbiztos tippek, Marlene Dietrich szerint, most meg leginkább az, ha a történet négyszáz évet fog át, és a főszereplő látható benne csecsemőként és matuzsálemként. Lehet valaki nagyszerű egy olyan filmben, ami egyáltalán nem érdekel? Mert nekem ez az egész Batman-dolog kimaradt, sose izgatott a bőrfülű hős, se sorozatban, se filmen, se képregényben, hiába ígérik, hogy most kiderül, mitől kattant be Joker, ha egyáltalán nem foglalkoztat a bekattanása. Ha a Batman-tudományom épp csak odáig terjed, hogy rájöjjek: az a gyerek a két lelőtt szülője mellett majd denevérré válik.
Az egész helyzetet tovább súlyosbítja az idő múlása, Joaquin Phoenix lefogyott és némileg elaggott, ettől többé-kevésbé úgy néz ki, mint Palik László. Hogyan lehetne megrendülni valakitől, aki esténként azt üvöltözi, hogy fuss, család, fuss?
A poén, gondolom, sejthető. Tényleg jó, ami tényleg jó, hosszú, és Phoenix majdnem végig a vásznon van, és él, él minden porcikája, a rossz fogai (hová lett az a jobb felső négyes?) és a lerágott körme, a vékony bokája és a bordakosara egyaránt. Nyilván nem csak az ő érdeme, ehhez rendező is kell, aki tudja, mi az, ami belefér, mennyire lehet lassú, hogy nem ül le a történet, vagy éppen hogy ül le annyira, amennyire pont jól esik, hogy ne rohanjunk, hanem együtt múljék velünk az idő.
És kétszer is eléneklik a filmben Stephen Sondheim dalát, a Send In the Clowns címűt. Ha szigorúan vesszük, nincs rá semmi ok vagy értelem, leszámítva, hogy Joker sokszor bohócnak van öltözve és festve, nem ez a helyzet, amiben a dal eredetileg elhangzik (az A Little Night Music című musicalben), de annyira szép, annyira jól énekli Sinatra, hogy minden meg van bocsátva. Meg van értve, meg van szeretve.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.