Bocsánat, ha evidenciákról beszélek, de ez olyan dolog, amit nagy emberek is elrontottak. Legalábbis Kurt Vonnegut biztosan. Ha jól emlékszem, Az ötös számú vágóhídban írja, hogy valaki az Ein feste Burgot játssza, azt a himnuszt, aminek a szövegét Luther Márton írta, a zenét pedig Johann Sebastian Bach. A zenét azonban nem Bach írta, nem is kell nagy zenei műveltség hozzá, hogy valaki észrevegye: korábbi a dallam. Annyival korábbi, hogy a zenét is Luther írta, az 1520-as évek végén, és nem csak a szöveget. Az utóbbit egyébként a 46. zsoltár alapján. Az ember kíváncsi volna az alkotás folyamatára, leírta az első két sort, megszólalt benne a dallam, és akkor talán már úgy írta a többit, hogy dünnyögte hozzá a zenét, simábban és biztosabban érezte így a ritmust is. Én mindenesetre így képzelem, de lehet, hogy kétlépcsős az alkotás, megírta, megzenésítette. Ami azt illeti, elég nagy sláger lett belőle.

Vonnegutra visszatérve: tulajdonképpen ez is egy elvi kérdés, hogy ha ilyen hibát lát, mit tehet a fordító. Mikor hagyja cserben a szerzőt: ha hű a szöveghez, vagy ha hű a tényekhez. Amíg élt, legalább meg lehetett őt kérdezni erről, ahogy beaver (hód) helyett pumát rajzoltattak vele, szintén fordítási okokból, bárcsak eszembe jutna, melyik regény magyar változatában. (Megsúgták: A bajnokok reggelijében van.)