Volt valaha egy olyan elképzelésem, hogy minden évben Márton napján a diktafonomra felolvastatom az egyik unokahúgommal Krúdy regényének, a Hét bagolynak az első mondatát, mert olyan szép, hosszú és kacskaringós a mondat, hogy nem lehet betelni vele. És milyen jó szórakozás lesz visszahallgatni, mondjuk tizenöt változatban, egyre érettebb lány- majd női hangon, figyelni, hogyan lesz a szöveg egyre gyorsabb, talán egyre unottabb, vagy egyre átgondoltabb. Annyi év alatt meg is tanulom majd, és milyen jó lesz elmondani magamban újra és újra hideg reggeleken.
Nem lett belőle semmi, úgy értem, két vagy három évig tartott a lelkesedés, aztán mondjuk nem találkoztunk pont a napján, a mai napon, pedig akkor érdekes, mert a Budáról jövő szelek ilyenkor hozzák (hozták) a hideget, ilyenkor álltak a kócos szomszédasszonyok a vörösesbarna barchentruhákban az ablakba. Nem mintha tudnám, mi az a barchent. Aztán letörlődött a diktafonról a maradék is. Talán így van jól, a mondatnak az áll legjobban, ha írva van, nem kimondva. Ám legyen akkor így.
A Hét Bagoly visszhangos udvarán elfelejtette a Lisznyai úr hagyatékából való vén kakas, hogy valamikor a hajnalt is jelentette, a Vademberhez címzett sarki szatócsbolt ajtaja már huzamosabb idő óta csengett, a Képíró és a Bástya utcákban a korán kelő polgárcsaládoknál kávé és tej illata váltotta fel az éj fülledt álomszagát, az ódon házakban a pénteki kenyérdagasztást befejezték a belvárosi hölgyek, és megállottak az emeleti ablak mögött, a csipkefüggönyt félrevonták, hogy egy másodpercig elnézegessék az első havazást, amely a Buda felől járó hideg széltől hajtva keringett, örvénylett, inkább feljebb látszott szálldosni, mint alant, mintha félne még a hópehely az ismeretlen Pesttől...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
26 ló 2019.11.11. 10:41:54
Német szó a középkori latin barracanusból; ennek forrása az arab barrakán (‘teveszőrből szőtt ruhaanyag’).
Forrás: www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/b-F1794/barchent-F1813/
stolzingimalter 2019.11.11. 13:03:55
csorsza 2019.11.12. 08:32:03