Tetoválás

Nyilván más is átélte már, hogy jaj, de jó volna a divattal tartani. Mondjuk tetováltatni délceg testünket, hogy az izmok valami kép vagy felirat alatt ugrándozzanak. (Plusz brillantinos sérónk hupikékre festve – ahogy Novai Gábor énekelte.) Na jó, de mi legyen az a kép vagy felirat? Hol talál az ember egy olyan grafikusművészt, akinek az alkotása testen is megél, sőt, még értékesebbé is teszi azt a testet? Vagy mi az a szöveg, amit garantáltan olvasgatnánk magunkon, ha egyszer magánzárkába csuknak? Azért nem őrültem meg, kis unokám, mert rajtam volt a Háború és béke, volt mit olvasnom.

Hát, ez nyilván nem megy. A lelkesedő feliratokkal még óvatosabbnak kell lenni. Ha föltetováltattam volna magamra, hogy „éljen Plácido Domingo!”, akkor most íratni kellene egy másikat, „ja, mégsem”. Vagy még pontosabban: "kizárólag az énekesi teljesítményére gondoltam". 

Találtam egy ilyen változatot Szicíliában. A szobor Aszklépiosz, és még azt is lehet tudni, hogy portugálok vésték bele a latin feliratot. Körülbelül mindegy is, hogy mit, de a szöveg úgy kezdődik, hogy IESVS. Valószínűleg nekik ennyi is elég volt, hogy jelezzék: ha a szakállas férfi Jézus nevét viseli a mellén, akkor velünk van. Barbárságnak látszik, de lehet, hogy ez a felirat mentette meg a szobrot az utókornak.