Szent Sebestyén. Állítólag vagy feltehetően ez Gian Lorenzo Bernini első, teljesen önálló alkotása, addig csak az apja műhelyében dolgozhatott nagyobb, közös alkotásokon. Akkor tessék, fiam, ha annyira ügyes vagy, itt egy darab márvány, kezdj vele valamit.
Ezt kezdte vele. Teljes michelangelizmus, de mégsem, mert a méret nem olyan lehengerlő, a fájdalom nem univerzális. De ami a márványt illeti: tud mindent. Hogyan kell a keményet puhává varázsolni, hogyan lesz a kőből hús és bőr és vér, hogyan lesz kőbe zárt a fájdalom. Legfeljebb fájdalom nincs, az embernek nem tud fájni az, hogy ennyire tud már mindent.
Voltaképpen ez az érdekes az egészben. Bernini még szinte gyerek, ahogy az amerikai filmekben mondják, szexelhetsz vele, de le nem itathatod, és minden annyira elegánsan és könnyedén megy. Mihez kezdjen magával, hogy ebből a technikai tudásból nagy művészet legyen? Hogyan nehezítse meg az életét, hogy olyan művész legyen, aki nekünk is tetszik?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.