Őszinte megrökönyödéssel néztem tegnap az M5-ön az Anna Kareninát. Ez megy a Madách-ban? Úgy értem, egy többé-kevésbé musicalekre szakosodott színházban így énekelnek? Arról most nem beszélek, hogy így rendeznek, biztosan így volt olcsó, hogy valami óriási ruhákat ráncigálnak a szélben, ehhez is kell egy Szerednyey Béla, hogy nevét adja hozzá, mint akinek úgysincs vesztenivalója. De a Madách oszlopai (nem Vikidálra gondolok, ő nyilván rendességből léphet föl), mondjuk Laklóth Aladár így tud zenésen megszólalni, és nem szakad le a mennyezet?
A legkevesebb probléma a címszereplővel volt, Polyák Lilla egyszerűen lelopta a lemezről, hogy Nagy Anikó ezt hogyan csinálta annak idején (huszonöt éve). Nem nagyon intelligens megoldás, de végül is ő volt a darab címzettje, ihletője, oka, ha jobb nem jut az ember eszébe, ez is megoldás. Hanem a többiek. Hogy sikerült a darab kettős cselekményvonulatából valami olyasmit színre énekelni, hogy van egy szerencsétlen pár meg egy ellenszenves pár, hogy Levin boldogságkeresése végül is egy pocakos kalauznak a hamis tanácstalankodása legyen, miközben b. neje ostobáskodik körülötte.
El vagyok keseredve, bár nem nekem kellene elkeseredve lennem, hanem Kocsák Tibornak, aki a saját műve primitivizálásában működik közre karmesterként. Ha neki ez jó… Nem, nekem akkor sem jó.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.