Végül is nem sikerült nagyon jól a Fábián Juliról szóló film, de legalább elkészült, leadták, mint valami közös tiltakozást a mulandóság ellen. Nem, nem a mulandóság. a halál ellen, Fábián Juli halála ellen, az ember nem is tehet mást, mint csatlakozik. Éljen. Éljen Fábián Juli.

A film azonban kapkod, túl sok a megszólaló, ahogy megyünk előre a filmben, egyre kevésbé lehet civil vagy félcivil tudással követni, hogy ki kicsoda, mit mond, miért. Nincsenek megállások, megnyugvások, végiggondolható gondolatok. Másfelől meg mintha tényleg ilyen lett volna Fábián Juli élete, rohanás a halál felé, és hiába minden, ő is tudja, hogy sietni kell, ahogy, mondjuk, tudta Schubert is. Csak hát az előadó ki van szolgáltatva a szerzőknek, és mintha nem születtek volna meg a Fábián Julira tervezett dalok, talán a Girly kivételével nincs olyan, amit a szélesebb közönség hozzá kötne, amiről mindenki tudná, hogy ez ő, ez az ő hangja, és énekesek jönnek, mennek, de soha, senki nem fogja olyan jól elénekelni ezt a dalt, mint ő.  

Szerzők, írjatok – ha ez tanulság. Legyetek tehetségesek.