Nagy hősnek éreztem magam, amiért befejeztem Pfliegel Dóra regényét, a Tindertojás címűt, pedig nem akkora hősiesség. Legfeljebb a megszokott helyett az adja a cselekmény követésében az izgalmat, hogy vajon tényleg a legkézenfekvőbb, a huszadik oldalon kitalálható megoldás felé igyekszünk, vagy van valami csavar, ami legalább egy kicsit elbizonytalanítja az olvasót.

Nem mondom meg, nem lövöm le a poént.

Az mindenesetre meglepő, hogy amikor az érdekes részhez érünk, és vagy meg kellene értenünk egy bonyolultabb figurát, vagy egy egyszerűbb figura bonyolulttá váló helyzetét kellene átélnünk, már vége is a könyvnek, maradnak ezek a kevéssé eredeti képek és fordulatok, hogy valami „beleégett a retinámba”, és társai. De hogy ne maradjunk meglepetés nélkül, a hátsó fülszövegben, az írónő arcképe alatt föltüntették a sminkes nevét is. Lehet, hogy nem olvasok elegendő könnyű regényt, de nekem ez egyelőre legalábbis furcsa, mintha Tolsztoj vagy Virginia Woolf regényeihez nem mellékelnének kozmetikust is. Ámbár nem ez az egyetlen különbség, az is igaz.