Varga Imre decemberi halálakor jutott eszembe, hogy hiszen mi leveleztünk. Nem közvetlenül, és viszonylag egyoldalúan, de mégis, valahol a dossziékban van egy levelem tőle. Még a keltezését is meg lehet tippelni, 2010 decembere után. Akkor sikerült egy szellemesnek szánt szösszenetet írni arról, hogy amikor a szobrász az Erkel domborművet készítette a gyulai emlékház falára, akkor feltehetően félrelapozott a Nagy zeneszerzők arcképcsarnoka című könyvben, és véletlenül Verdit formázta meg Erkel helyett.

Egy olvasó elküldte Varga Imrének a cikket, és ő válaszolt rá. Nem nekem, szóval nem is dicsekszem tovább a pen friendséggel, de az olvasónak megírta, hogy csacsiságokkal nem szokott foglalkozni, és ez csacsiság. Annyira tetszik ez a szó, annyira múlt századi, és közben elegáns, hogy ilyenkor tényleg azt érzem: érdemes híres szobrászokkal pimaszkodni. És még van is egy levelem Varga Imrétől.