Tényleg túlélte

Nincs nálunk nagy becsülete a Grammy-díjnak, nem is csoda, annyi kategóriában osztják, hogy lehetetlen követni, például arany gramofont kap a legjobb ünnepélyes alkalomra kiadott album (ezt most a Woodstock-lemez kapta), megválasztják a legjobb borítószöveget, a legjobb pop duót, a legjobb gospel-dalt (nem tévesztendő össze a legjobb keresztény pop dallal), de gospelből van még olyan is, hogy root gospel, ha jól értem, azt a hagyományos gospel előadók kapják, idén Gloria Gaynor. Micsoda? Kicsoda? Gloria Gaynor? Visszatértek a hetvenes évek? Én ott engedtem el Gloria Gaynort, amikor az I Will Survive-ot dalolta világgá. Nagyszerű dal, és biztos vagyok, hogy sokakat erősített meg egy szakítás előtt, illetve még többeket erősített meg egy másik szakítás után.

Annak idején föl sem ismerték, micsoda ereje van a dalnak és a szövegének, a kislemez B oldalára szánták, jó lesz helykitöltőnek, Gaynor szólt, hogy ne őrüljenek meg, ez a jobbik dal, ebből lesz a világsláger.

Eltelt röpke negyvenkét év, minden oka megvolna rá, hogy egy-egy nosztalgia fesztiválra gyűjtögesse fogyatkozó erejét, de Gloria Gaynor még mindig énekel. És még mindig fantasztikus a hangja, kicsit talán lejjebb csúszott, így még dögösebb, vagy nem is jól mondom, inkább igazabb, élettel teli, és megélt élettel. Másról énekel, de biztos, hogy vannak, akiken meg éppen ez segít. Én sem értem, de tetszik.