Valakivel épp e-maileztem, és, ugye, ennek a kapcsolati formának megvan az az előnye vagy hátránya, hogy nem tudjuk, mit csinál éppen a másik. De most megtudtam, mert a levél végére azt írta, most megyek, mert kezdődik a koncert második része, a Serenata notturnát fogják játszani.
Rám jött az irigység, én is akarom hallani a Serenata notturnát, ha nem is a Zeneakadémián, de egyáltalán. Lemezen. De most akkor melyiket? Nézi az ember a választékot, régi hangszer vagy nem régi, régi karmester vagy nem régi, Klemperer vagy Karajan, Harnoncourt vagy Hogwood, vagy ne is legyen karmester, csak kamarazenekar. Vacila, vacila, aztán eszembe jutott, hogy Britten. Mindig is nagyon jó karmesternek tartottam, lassúnak, de tartalmasnak, nyilván nem ettől híres, mármint a vezényléséről, hanem a műveiről, de hátha van benne valami más, Mozart mélyebb megértése.
Már csak azért is, mert annak idején nagyon kapacitálta őt Richter, hogy fejezze be a Figaro-trilógiát, zenésítse meg ő A bűnös anyát, amelyben a grófnénak gyereke születik Cherubinótól – és a többit nem tudom, már hogy mi is történik. Britten azonban nem ugrott be Richternek, majd bolond lesz Rossini és Mozart mellé odatolni magát.
De most ott van Mozart mellett, ő vezényli az English Chamber Orchestrát, és tényleg lassú, és tényleg jó. Leginkább azért, mert Britten valóban zeneszerzőként közeledik a műhöz, ami le van írva, annak meg is kell szólalnia, és nincsenek csak úgy rutinból odaírott hangok, amelyek igazából nem is fontosak. Így aztán nagyon intenzív a brácsaszólam, és az embernek időnként az az érzése, mintha egy nagy bálban időnként megjelenne egy köpenyes, svájcisapkás takarító ember, és dudorászva átsétálna a szobán, lendületes partvismozdulatokkal.
Azt, persze, nem tudom, milyen volt a zeneakadémiai koncert, de én biztosan jól jártam. Már csak arra kellene rájönni, hogy ha egy műnek Éjszakai szerenád a címe (tudom, Mozart atyja volt a címadó, de nyilván megbeszélték), akkor vajon miért dörömbölnek végig benne az üstdobon? Ez olyasmi, mint amikor a bulinegyedben éjjel kettőkor ébresztőt ordibálnak az ittas fiatalok?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
András L 2020.02.06. 09:01:44
stolzingimalter 2020.02.06. 13:54:52
András L 2020.02.06. 21:11:36
Pity(i)Pang 2020.02.06. 22:17:44
Nekem meg kis pimaszság jutott eszembe, hogy nem mindenki muzsikus, aki hegedűvel (nagybőgővel, üstdobbal) mászkál! :-DDD
stolzingimalter 2020.02.07. 06:55:52
Pity(i)Pang 2020.02.07. 13:27:32