Nádasdy Ádám legutóbbi kötetének utolsó verse… Olyan jól megpöndít az ember szívében valamit, a közvetlensége, a zavar és az ártatlanság furcsa keveredése. Meg Esterházy Péter jelenléte, mert így kezdődik: Van egy Mark. Szeret. (Bocsánat, ha rosszul idéznék valamit, nem lelem a kötetet, pedig itt van valahol.) A költő épp bemutatja a választottját az édesanyjának, aki reméli, hogy nem kettessel kezdődik annak életkora, mi, persze, azt reméljük, hogy de igenis, kettessel, és tényleg, bár már nem sokáig. Ha jól tippelem a megírás és megjelenés között eltelt időket, akkor már hármassal. Szóval van egy Mark, van egy Ádám, és van egy édesanya, róla is lehet tudni, hogy ki az, Birkás Lilian, a Magyar Állami Operaház magánénekese, érdemes művész.

Amikor közvetlenségről beszélek, arra is gondolok, hogy egyszer valami meglehetősen hasonlót átéltem a szereplők közül kettővel. Nem lovagként voltam jelen, hanem újságíróként, aki könyvet szeretne írni Nádasdy Kálmánról, és ehhez szépen, módszeresen fölkeresi azokat, akik ismerték Nádasdy Kálmánt. Legelőször is az özvegyet, aki azért már van annyi idős, hogy ne akarjon egyedül idegen gonosztevőkkel találkozni, tehát jelen van a fia is, Nádasdy Ádám. Ülünk, próbálok kérdéseket megfogalmazni, és közben félig hipnotizáltan nézem Birkás Lilian fülbevalóit, ahogy minden fejmozdulatra harangoznak. Ezen túl csak annyit érzek, hogy ez nem fog menni. Látom az énekesnő elrévedező pillantását, hogy ez a kapcsolat sokkal bonyolultabb, mint látszik, hogy ez nem egyszerűen a nagy ember nagy özvegyének története, sokkal több benne a szomorúság vagy talán csalódás, az el nem mondott és el nem mondható. Rendes újságíró azon dolgozik, hogy az el nem mondott legyen elmondott, de se a tehetséget nem érzem magamban, hogy majd szépen kivallatom őt (a fia jelenlétében, vagy pláne, a bizalmába férkőzve, a fia jelenléte nélkül), se a vágyat, hogy esetleg megtudjak valami titkot az Operaház legendás főrendezőjéről.

Készítettem magamnak egy feljegyzést a beszélgetésről, amit idővel a betörők elvittek a számítógépemmel együtt. A könyv nem íródott meg, az egészet el is feledtem volna, ha nem jön szembe egy vers, ami miatt az ember örülhet a meg nem írott könyvnek is.