Homlokon csókoló

Azt nem mondom, hogy azonnal fölismertem – de éppenséggel lehetett volna így is. Dina Vierny, akire azt szokás mondani, hogy Maillol múzsája volt… Nem mondani szokás, tényleg az volt. Ma, persze, ez elképzelhetetlen, egy tizenöt éves lánynak kellett pucérra vetkőznie a vén szobrász előtt. A vén szobrász egyébként egyáltalán nem keresett modellt, megvolt neki a maga ideálja, masszív, erőteljes alakok, mediterrán modellek, tudta, mit keres. Ha nem tudta, akkor, ahogy ő mondta, kiment a konyába, fölhajtotta a felesége ingét, és megbizonyosodott arról, hogy is van ez vagy az a részlet a természetben.

Párizsban viszont megjelent ez a nyugtalanító lány Moldáviából. Az apja még látta Lenint, de nem ez volt a baj, hanem hogy ismerte Trockijt, úgyhogy jobbnak látta, ha lelépnek, majd lesz valami. A lány, Dina sétált az utcán, és valaki odament hozzá: maga tisztára olyan, mint egy sétáló Maillol-szobor. Nem akarja megismerni azt, aki ismeretlenül is magát formázta? Akarta. Maillol épp művészi válságban volt, de ez a kis töpszli lány a puszta létével, a természet adta formáival, az arca különös vonalaival és aszimmetriájával véget vetett az alkotói válságnak. Együtt maradtak. A háború alatt embereket mentett, letartóztatták, elengedték, de inkább elköltözött Párizsból, Maillol ajánlóleveleivel a barátaihoz, hogy jó modell, használják föl az alakját nyugodtan. Milyen érdekes, Maillolnál nem volt szabad beszélni vagy megmozdulni, Bonnard meg csak azt kérte, hogy mászkáljon egész nyugodtan a lakásban, persze, pucéron, éljen, legyen, aztán ő majd lefesti, amit akar. Maillol 1944-ben, autóbalesetben meghalt, Dina Vierny, lassan kiöregedve a modellségből, műkereskedelemmel kezdett el foglalkozni. Maillol, Bonnard és Matisse képei mellett övé volt a legjelentősebb naiv gyűjtemény Franciaországban. 1995-ben elérte, hogy Maillol házából múzeum legyen, azt igazgatta a két fiával. Az utóbbiak, ha jól sejtem, ma is élnek, Dina Vierny 2009-ben, négy nappal a kilencvenedik születésnapja előtt meghalt. Csak a teste – szokták mondani a síroknál. Az ő teste azonban sokszor és sokáig él még.