Éjszaka ismételték a Becstelen brigantykat, nem bírtam fönnmaradni, csak az elejét néztem, Landa és Monsieur LaPadite beszélgetését. LaPadite, nyilván idegnyugtatásul pipára gyújt, megjegyzem, olyan pipára, amilyenre a való életben aligha gyújtott volna. A kukoricacsutkából készült pipák a múlt század negyvenes éveiben csak Amerikában voltak elterjedtek és népszerűek, Franciaországban eszébe sem jutott senkinek a lerágott vagy lemorzsolt csutka ilyen felhasználása. Nem is ez a lényeg, hanem hogy a beszélgetés vége felé Landa is előveszi a maga pipáját, egy óriási Sherlock Holmes-jellegű modell, egy úgynevezett calabash, lopótök forma, tajték betéttel. Csak párat pöfékel belőle, nincs más szerepe, mint mutatni a felülkerekedést és a holmesi szellemi fölényt. Vicc, persze, hogy vicc, egy ilyen érzékeny, törékeny pipát senki nem hord a kabátja zsebében, vagy legalábbis nem sokáig.
Voltaképpen erről jutott eszembe, hogy vajon ez a calabash hogyan is válhatott a nagyító és az úgynevezett deerstalker sapka mellett Holmes egyik állandó kellékévé? Eleve meglepő, hogy a regényekben és novellákban Holmes mennyire keveset pipázik. Igaz ugyan, hogy megismerkedésükkor azt mondja dr. Watsonnak, ha nem bántja az erős pipafüst, akkor nincs akadálya a közös lakásnak, de aztán hiába várja a rajongó a nagy, elmélázó dohánykalandokat, Holmes egyre csak szivarozik és cigarettázik. A kandalló mellett valóban lóg fél pár perzsa papucs, amiben a dohányt tartja, és később valahol azt mondja, hogy ez egy hárompipás probléma, annyit kell elszívni hozzá a megoldáshoz, de egyáltalán nem lóg állandóan a szája sarkában a pipa. A calabash szó, ha jól sejtem, sem a négy regényben, sem az ötvenhat novellában nem hangzik el. A régi illusztrációkon Holmes mindig inkább valami kis-közepes méretű, visszafogottan elegáns pipát szív, nem tüntet a szájba illesztett lopótökkel.
Nincs száz százalékos magyarázatom, nyilván a filmváltozatok nem tudtak ellenállni a látványos, kettős hajlatú pipáknak, onnét vette Tarantino is a Holmes-utalást, mi meg, boldog birkák, megyünk a filmek kolompja után.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.