Húgocskája a körösztanyja

Oyinkan Braithwaite jelenleg Nigériában él, egy öccse és két húga van. Egyik sem sorozatgyilkos.

Okkal ilyen vicceske a fülszövegi életrajz Oyinkan Braithwaite első regényén, mert ez a címe, Hugicám, a sorozatgyilkos. És tényleg az, ezzel még nem lövök le semmilyen poént, mert úgy is kezdődik: Korede megy, hogy takarítson a húga után, aki beledöfte a kést az éppen soros pasijába. Nincs hozzá különösebb magyarázat, megtette, biztos oka volt rá, Korede nem kérdez, csak takarít, fertőtlenít, aztán bepakolják a hullát a csomagtartóba, és bedobják a Harmadik Szárazföldi Hídról a tengerbe.

Legalább ezt is megtudta az ember: Lagosban van legalább három szárazföldi híd. Nem krimi és nem ijesztgetés, irodalom a könyv, díjakat nyert, meg Booker-listára (hosszú listára) került, könnyen olvasható, rövid fejezetekből áll (a szerző mégiscsak költő és novellista volt, ja, az eredeti, tehát nem a magyar borítót is ő tervezte), de azért regény, kicsit többet tud az ember a világról utána, mint előtte. Elég jól körbejárhatóak a figurák, valósak a viszonyok, és nem is vadul nigériai ez a családelképzelés, az elsőszülött felelőssége az ifjabbakért. Van egy videó az interneten, Oyinkan Braithwaite megmutatja a kedvenc könyveit. Az egyiket nem ismerem, gondolom, más se nagyon: Mufaro gyönyörű lányai. De a másik kettő, és mindkettőnek szerepe volt a Hugicám elkészültében, a Szép remények és a Jane Eyre. Nincsenek messzebb, mint Nigéria.