Kicsit meg vagyok még akadva a múlt szombati rádióműsornál, A bolygó hollandit közvetítették Valerij Gergijev vezényletével, s tényleg minden volt, csak jó nem. Nem volt ereje, sodrása, eleje és vége, ami azért furcsa, mert Gergijev húsz éve már vezényelt egy érvényes Hollandit ugyanitt, azt is közvetítette a rádió, nincs megszépítő messzeség vagy bármi hasonló. Valaha tudta, most meg nem.
A mostani rádióműsor elején Bősze Ádám felolvasott A bolygó hollandi itthoni első kritikáiból, hát persze, van, amikor mellé mennek dolgok. Ha magamat képzelem a 19. századi frakkba, valószínűleg azt tanácsolom bölcsen a szerzőnek, hogy maradjon a zenekarnál, nincs sok érzéke az énekhangokhoz, meg elképesztő hajlama van a bőbeszédre, de a nyitányban olyan frappánsan meséli el az egész történetet, hogy kalapot le, ez egy szimfonikus költemény. Már létezett a szó, és létezett a műfaj, Wagner úr, barátkozzon Liszttel. Nem is lett volna akkora nagy hülyeség.
Nem is erről akartam beszélni, hanem arról, hogy ebben az első magyar nyelvű kritikákban az operát A repülő hollandi néven nevezik. Repülő? Utoljára a kifejezést az 1980-as moszkvai olimpiai közvetítésekben hallottam, a Detre-ikrek nyertek bronzérmet vitorlázásban, repülő hollandi kategóriában. Egyszerű félrefordításnak tűnt, ma is annak tűnik, németül (és angolul) ugyanaz az ige jelöli a menekülést mint a repülést The Flying Dutchman, Der fliegende Holländer. Lehetne rosszabb megoldás is, a fly és a Fliege legyet is jelent. A légy pedig repül, s ha jól eltalálják a légycsapóval, talán bolyong is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.