A Házassági történet című film vége felé Adam Driver elénekel egy dalt. Elég jól, de a dal maga is olyan, hogy épp csak el kell énekelni, és belemászik az ember fülébe a dallam, a szívébe a szöveg, hogy mi is a szerelem. Valaki túl szorosan ölel, túlságosan megsért, beleül a székembe, nem hagy aludni, és folyamatosan azt érezteti, hogy élek, élek, élek. A zenét és a szöveget Stephen Sondheim írta, ötven évvel ezelőtt a Company című musicalhez.
Stephen Sondheim ma kilencven éves, és él, él, él.
Nálunk leginkább csak megbukni lehet a darabjaival, mintha a musical-közönség nem szokott volna hozzá, hogy nagyot és fontosat ebben a műfajban is lehet mondani. Vagy másért, nem tudom. Peches szerző, ha pechnek lehet nevezni, hogy New Yorkban ezerszer és tízezerszer jobban tisztelik és ismerik, mint Pesten.
Nem is volt olyan könnyű eldönteni, hogy a Being Alive melyik felvételét illesszem ide. Mert fent van az eredeti, férfi énekelte változat, fent van Barbra Sterisanddal, Patti Lupone-nal. De aztán fent van ez is, Bernadette Peters, őt sem nagyon ismerjük, pedig nem csak színházi nő, de filmezett, még Woody Allennel is. Hanem ahogy ő fújja, azért abból tudni lehet, hogy mennyire komoly dolog is a musical. Ha Stephen Sondheim írja.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.