Meghalt Edward H. Tarr, és egy kicsit gondolkodni kellett, hogy miért is olyan ismerős a neve. Trombitás, persze, de attól még nem kellene ismerősnek lennie, mert a közönség trombitásbefogadó képessége viszonylag korlátozott, főleg, ha klasszikus és barokk trombitálásról van szó. Alapvetően még mindig a lemezkiadók feje után megyünk, ők pedig egynél több sztárt nem tudnak kinevelni vagy futtatni. Maurice André az EMI és az Erato művésze volt (mára már ez ugyanaz az istálló), Hakan Hardenberger a Philipsé, Boldoczki Gábor a Sonyé. Alison Balsom EMI (volt), Nakariakov Warner, és ez körülbelül le is fedi a szükségleteket. Edward H. Tarr senkinek nem volt kizárólagos kedvence – ezért is tűnt föl Hungaroton-lemezeken a hőskorban. Brandenburgi versenyek a Liszt Ferenc Kamarazenekar második felvételén, és Martin Klietmann kantáta-lemeze.
Nem tudom, mennyire általános a hajlam, hogy a trombitásokat valami dragonyosoknak képzeljük, jókat söröző, derék fickók, akik próbálnak nagyobb gikszerek nélkül átvergődni a műveken, mert trombitával nem tudja magát meghúzni az ember, ha elszúrja, azt mindenki észreveszi. Közben meg a hangszer maga minden katonás csillogása ellenére nem csak érzékeny, de nagyon is személyes. Arra gondolok, amit Leonard Bernstein mondott, hogy Louis Armstong egyaránt fölismerhető a trombitálásáról és az énekhangjáról, pontosabban, hogy teljesen egyértelmű: ugyanaz az ember énekel, aki trombitál, nem csak a zeneisége azonos, de a hangszín is ugyanaz. Elvben ez lehetetlen, hiszen a hangszálak nincsenek benne, csak az egyik hangadásban, mégis ez érvényes minden jelentősebb énekes-trombitásra. Chet Bakernél is ez a helyzet – jóllehet Bakert sokan tartották Miles Davis felhígított és kifehérített változatának. Trombitálni nagyon is személyes dolog, sokkal közvetlenebb információ, mint a zongorázás, ahol mégis egy teljes szerkezeten fut át minden, amiből hang lesz. Itt meg száj, levegő, lélek – talán a hegedűnél is személyesebb megszólalás.
Edward Tarr emlékére tehát, aki teheti, hallgasson Edward Tarrt. Én tehetem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.