S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?

Valaha ezen vitatkoztunk az iskolában. Hogy pontosan mit is jelent: kihal az emberiség? Kihalnak a magyarok? Vagy csak a boldogtalanoktól kell megszabadulni, és akkor a látszat győz? Azt azért már akkor is sejtettük, hogy Vörösmartyt kellene megkérdezni, ha teljesen biztosak akarunk lenni a dologban. Reggel kérdeztem, de nem mondott semmit. Most mégis azt mondanám, a látvány alapján, hogy szerinte az emberiségből volt elege az agg földnek.