Minden hang és félhang

Azt a könnyelműséget követtem el, hogy az éjszaka közepén (vagy inkább második felében) arra gondoltam, belehallgatok az új Wohltemperiertes Klavier-felvételbe. Trevor Pinnock csembalózik, biztosan jó, de biztosan annyira azért nem jó, Pinnocknak ugyan vannak csembalófelvételei, mégis karmesterként gondolunk rá, mikor utoljára itt volt, leült ugyan Maria Joao Pires mellé négykezesezni, de csak egy ráadás erejéig. Kicsit mindig nehéznek tűnt nekem a keze, az idő is dolgozgat, inkább az a kérdés, hogy a hangzás milyen.

A hangzás szép. Csembalószerű, de nem varrógépszerű, mint annyi lemezen, dara, dara, dara, de van benne némi lágyság, amit nem is tudom, hogy a hangmérnöknek vagy a hangszernek kell megköszönni.

Nem mintha sokat lehetne ezen gondolkozni, mert van olyan jó az új lemez, hogy elveszítse saját magát, hogy az ember igen hamar azon törje a fejét: ez egyáltalán hogyan lehetséges. Prelúdium és fúga minden hangnemben, összesen 24 – 24 (mert ez csak az első kötet), és soha nincs az embernek az az érzése, hogy ez most valami feladat, kitalálta magának Bach, hogy ezt megírja, aztán tanuljanak belőle, hanem még a legbonyodalmasabb fúga is elsősorban zene, személyes, tőlem, neked, és nem baj, ha nem tudod eljátszani, mert meghallgatni tudod. Nincs olyan, hogy ez most csak van, mert kellett a prelúdium mellé, vagy ez csak prelúdium, mert kellett a fúga mellé, viszont minél tovább hallgatja az ember, annál megfoghatatlanabbá válik az egész. Valaha Olli Mustonen játszott egy olyan koncerten, amelyen keverte a Bach-darabokat Sosztakovics prelúdiumaival és fúgáival, és ott érezte azt a hallgató, hogy hiába tudja, mit ki írt, mégsem érzi, eltűnik a komponisták közötti kétszáz év.

Most ehhez jön még, hogy hiába a csembaló, ahogy beleborul az ember a hallgatásba, a hangzásnak is lesz valami nem mechanikai jellege, lehetne ez szintetizátor is akár. Közben meg mégis ott a józanság, a profán gondolat, hogy ez most azért szól ebben a tempóban, mert tényleg öregszik Pinnock, vagy azért, hogy jól érezhessük a szólamok egymás melletti szaladását.

Akár így, akár úgy, igazából csak arra akartam figyelmeztetni a gyanútlanokat, hogy ne éjszaka kezdjenek hozzá az új lemezhez, mert nehéz kiszállni, jön az egész napos félálmos lézengés.