Az egészet én sem értem, tényleg nem, de egy kicsit olyannak látszik, mint valami mondás, és mivel az ember tényleg nem szokott mondásokat álmodni vagy kitalálni, most örültem, hogy megmaradt, hogy valamiért most gyorsan leírtam, de én nem ilyen vagyok, valaki beszél a fejemből. Még ilyen sem vagyok, aki azt állítja, hogy beszélnek a fejéből. Mindenesetre ezt a kereknek látszó bekezdést álmodtam:

Alig van olyan nap, hogy ne tenném föl magamnak a kérdést: miért én. Miért itt, miért most? Alig van olyan nap, amikor meg tudnám adni a kérdésekre a választ. Úgyhogy ha nem a kérdés az élet értelme, akkor baj van.

Egészen fölébredve annyit azért hozzátennék, hogy baj biztosan nincs.