Aegon-díj, harmadik vagy negyedik rész

Esterházy a téma, és nagy örömöt okoztak a hetvenedik születésnap környéki megemlékezések, újranézhető kis- és közepes filmek, kérdések és válaszok, talán leginkább ez: https://24.hu/kultura/2020/04/14/esterhazy-peter-70-korkerdes/ És közben az is eszembe jutott, hogy egy fontos kérdést elfelejtettem föltenni Csabai Lászlónak A vidék lelke kapcsán. Hogy miért ilyenek az írásai. Ahogy egy barátom mondta: mintha száz évvel ezelőtt írták volna. Nem avítt, nem kopott, csak szabályos. Eleje, közepe, vége. Tegnap, ma, holnap. 

Egyszer majd megkérdezem, mert most még nem. 

Hogyan választottad ki a történeteid sorrendjét? Van valami titkos fonál, amelyre rá vannak kötve a novellák vagy hármas novellák, esetleg valami egyéb, gyakorlatiasabb szempontot is figyelembe vettél?

Leggyakrabban az időbeliség a döntő. Az első történet után időben is következik a második. És a triovellák egymáshoz képest is időrendbe vannak szedve. Kezdünk a harmincas évek végénél, és eljutunk a jelenbe. De van logikai szál is. Kibomlik egy történet a három novellán keresztül. Vázlatosan. Vagy inkább súlypontozva.

Beszéltél róla, hogy a hármasával összefüggő novellák mintha félúton lennének a novellák és a regény között. de vajon valóban létezik ez az út? Úgy értem, a regény valahogy több tud lenni, mint a novellahármas, a három novella több, mint az egy, vagy ez így mondvacsinált rangsor?

Igen, a regény több, mint egy hármas novella. Szerkezetileg mindenképp egy más műfaj és tán más minőség is. De én mindent a történet felől közelítek meg. És egy hármas novellába, vagyis egy triovellába már van annyi sztori sűrítve, hogy elég lenne egy regényhez is.

Bármily ostoba is a kérdés: miért csinálod? Tudom, vissza is kérdezhetnél, miért olvasok, de olvasni mégis kisebb erőfeszítés, mint írni, így mégis megkérdem: miért? Mi benne az élvezet? Mi a cél?

Hogy miért írok? Mert erre lettem teremtve. Ez a késztetés bennem olyan erős, mint az életösztön, a párválasztás, családalapítás ösztöne. Vagy még erősebb. Én mindent az írásnak rendeltem alá, ahhoz igazítottam.

Azért születtem oda, ahova, mert soktagú, mozgalmas família az enyém. Egy igazi élményforrás.

Azért végeztem történelem-német szakot, mert a történelmi és nyelvi ismeretek elengedhetetlenek egy írónak.

Azért végeztem el később a könyvtár szakot, hogy egész nap könyvek között lehessek.

Azért vettem feleségül Sz.-t, mert éreztem, hogy jó múzsa lesz belőle.

Azért lett két gyerekem, mert ők már megadják az apaság élményét, figyelhetem, egymáshoz hogyan viszonyulnak, ugyanakkor még tudok mindemellett írni.

Azért maradtam a szülővárosomban, mert annak az életét, történelmét még átlátom, így alapanyaggá tehetem.

És így tovább.