Volt egy szuper és tényleg vicces film, a Trópusi vihar, abban filmforgatásosat játszottak, és a főszereplő Robert Downey jr egy fekete őrmestert játszott, úgy értem, magán a filmbéli filmforgatáson. És már akkor is értetlenkedtek a többiek, hogy ezt miért imádja a média, ezt a nagy átalakulást, bőrbe injekciózott barna festék, hajgöndörítés, fekete kontaktlencse, amikor egyszerűbb lett volna egy afrikai színészre bízni a szerepet. Stohlnál is ezt érzem. Mi abban a nagyszerű, hogy nehéz fölismerni? Azért föl lehet. És egy ilyen tévézés miatt? Ezért jártál főiskolára, ezért tanultál annyi szöveget, képezted a hangod, hogy itt végezzed, a színészeti árokparton?

Eszemben sincs megsértődni a vidéki Magyarország helyett, remélem, ők se bántódnak meg, biztos nem is úgy gondolták a Bödör Gáspár alkotói, hogy jaj, ezek a tulkok, élnek a koszban, aztán azt se tudják, hogy működik a lift. Azt is látom, hogy a politikai korrektség mennyire nehézzé tette a humorból élők dolgát, folyton arra is gondolni kell, mit érezhetnek azok, akik a viccekben szerepelnek, cigányok, homoszexuálisok, rendőrök, skótok, paraszt bácsik. Még jó, hogy a nyuszikák és agresszív kismalacok lelki épségére nem kell odafigyelni. Egyelőre.

Csak azt nem tudom, hogy pontosan merre is volt a humor a tegnapi első részben. Mert nem éreztem a késztetést, hogy elmosolyodjak, vagy legalább azt mondjam, ez rossz vicc volt. Nem volt vicc. Marad a világ sorsa fölötti bánkódás, hogy Stefanovics Angélának ennyire méltatlan helyzetbe kell kerülni. Marad a Stohl fölötti értetlenkedés, ő aztán igazán nincs rászorulva, hogy cirokbajszot ragasztva, ezt a szőrös úszósapkát, amit itt parókának vélnek, fejére húzza, és máris mekkora a poén. Nem szokás az ilyesmit tesztelni, Ha te se nevetsz meg én se nevetek, akkor nem is vicces? Vagy ugyanaz a képlet, amit a sorozat egészénél használtak: jó lesz az a kétfogúaknak?