Kilencvenegy évesen meghalt Dzsi Csao-zsu, akiről talán más sem tudja, hogy ki volt, de most föllebbentem a fátylat: tolmács Richard Nixon kínai látogatásakor. Ennek megfelelően az ember elkezd agyalni arról, amit a tolmácsok tudhatnak a világról, akik ott vannak, mindent hallanak, esetenként talán kicsit torzítanak is a szavakon, ne essenek egymásnak a világ hatalmasságai. Mintha Spiró Györgynek volna erről egy írása, vicces, sőt, nagyon vicces.
Dzsi Csao-zsu azonban más okból is fontos szereplő, amióta van egy olyan opera, hogy Nixon Kínában, vagyis 1987 óta, mert az ember ritkán mondhatja el, hogy operai hősökkel élt egy időben, tudja, hol lakott a traviata (én véletlenül tudom, fölnéztem egy házra Párizsban, és ki volt írva), vagy együtt harcolt a trubadúrral. Mindjárt neki is láttam az operának, és tényleg minden olyan, mint volt, Mrs Nixon piros kosztümje, vagy Mao lába mellett a köpőcsésze, és mögötte a könyvespolcnak látszó valami, amin nem könyvek, hanem dobozok voltak.
Csak a tolmács nincs sehol. Pontosabban ott van, de többen vannak, három nő, Dzsi Csao-zsu egyszerűen kimaradt a librettóból. Különben is, ha élő operahősöket kell keresni, ott van Henry Kissinger, ő is szerepel az operában (basszus). A hónap végén lesz 97.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.