Van itt egy sor az Antonius és Kleopátrából. Nem is egy, inkább kettő. Vas Istvánnál így szól, hogy „Gyönyörein, akár delfineken nyargalt, így elemükből felmagaslott”.

Mi van?

Az eredeti azt mondja: „His delights were dolphin-like, they show’d his back above the element they liv’d in.” Van tehát egy figyelmetlen értelmezés, hogy Antonius mint valami delfin hullámzott a gyönyör közepette, vagy hogy is mondjam, mondjuk úgy: nagy szexkirály volt. Ez sem áll nagyon távol Kleopátrától, aki a darabban meglehetős nyíltan igényli a testiséget, jön az eunuch, hogy adna valamit, nem vágyom most olyasmire, amit egy eunuch meg tudna adni. Igazából mégis mintha teljesen másról volna szó, a testi gyönyör lelki emelkedettségévé változik, a gyönyörök Antonius hátát az éltető (vagy épp élt) környezet fölé emelik. Ahogy a delfin kiemelkedik a vízből, mintha szabadulni akarna a természetes környezetéből a könnyűség felé, a testi gyönyör (lehet ez, ugye, a sok bor is) Antoniust az általa élt elemek fölé emelik, föld fölé, ég fölé, istenek közé. Ha jól értem.

És ez csak két sor ebből a darabból.