Wolfgang felesége

Olyan érzés, mint amikor az ember nem érti a viccet. Mindenki harsányan nevet körülötte, ő meg azon gondolkodik, hogy vajon miért. Az már hozzáállás kérdése, hogy ilyenkor ki a hibás, aki nevet, vagy aki nem nevet, én, vagy az egész világ.

Ezt érzem, ha a legendás Irmgard Seefriedet hallgatom. A hegedűs Wolfgang Schneiderhan felesége volt hosszú ideig, igazi, klasszikus muzsikusházaspár, de nem ezért szeretjük. Vagyis én nem szeretem, de nem ezért szeretik. Nekem olyan, mintha valahogy átalakították volna a hangképző szerveit, olyan szép öböl vagy barlang van a szájában, legalábbis ú gy hangzik, mintha mindenünnét jönne a hang, mondhatni, orrán-száján, de se magasság, se mélység. Ehhez képest mindent énekelt, ami lírai szoprántól elvárható, és még többet is, ma klasszikus mezzoszopránnak elkönyvelt szerepeket, mint Cherubino vagy Octavian. És egy halom kitüntetés, és téli-nyári munkaerő, úgy értem, Salzburgban is sztár, egyedül a Metropolitanbe nem hívták vissza, de az a Bing-korszak volt, nem mindig lehetett tudni, hogy kit miért mellőznek.

Biztos nagyon szép, gondolná az ember, de leginkább úgy néz ki, mintha Dietrich Fischer-Dieskau női parókát tett volna föl. Akkor biztos nagyon szuggesztív volt a színpadon – nekem ezt is nehezemre esik elképzelni. A világ tele van rejtéllyel, ez egyelőre a legkielégítőbb magyarázat számomra.