Domingo miatt kezdtem el nézni, aztán Scotto miatt nem tudtam abbahagyni a Metropolitan tegnapi ajánlatát, a Manon Lescaut 1980-ben készült felvételét. Persze, ismertem régről, ezerszer lemásolt VHS-kazettáról, amelyen sárga árnyak mozogtak, de a hangminőség elfogadható volt. Így aztán némi meglepetésre kiderült, hogy az eredeti is körülbelül ilyen, bizonytalan körvonalú sárga árnyak énekelnek. De hogy, te jó ég, mennyire kifejező, hogy Domingónak az egész szerep egy kicsit magasan fekszik. Renata Scottóra meg mindig úgy gondoltam, hogy ő nagyon korán kezdte a pályát, ennek megfelelően elég fiatalon lett a hangjában némi él, ami csodálatos tulajdonság, ha egy wodehouse-i nagynénikét kell megjeleníteni, de mint bájos, ifjú lány… Hát, ez is egy marhaság. Úgy értem, Scotto felső regisztere tényleg nem életlen, de kit izgat, ha ennyire intenzív, ha nem tud úgy felé fordulni a kamera, hogy ő ne legyen ezer százalékig benne a szerepben. Ráadásként kapta az ember Isola Jonest, mint Egy énekest, az a típus, akire azt mondják, mindegy, mit csinál, csak ott legyen a színpadon, és senki nem tudja levenni a szemét róla. Nálunk is járt, Amnerist és Carment is domborított a Margitszigeten, az utóbbit feszes, neonrózsaszín pulóverben, tényleg volt nagy bámészkodás.
Nem is ez a lényeg, hanem amit az Egy énekes előad. A történet szerint valami unalmas, parókás zene, finomkodás és rizspor, nem győzik kimutatni az érdektelenségüket a többi színpadiak, Manon és a bátyja, hangosan ásítoznak, hagyd már abba. Ez mindig olyan érdekes zeneszerzői helyzet, hogyan írjunk rossz zenét, hogy az mégse legyen rossz. Wagner úgy karikíroz a Mesterdalnokokban, hogy voltaképpen előre néz, Beckmesser kinevetett dalában nincs semmi igazán nevetséges, csak az, hogy karakteresen nem illik a környezetébe. Puccini viszont önmagától idéz, a komikus dallam saját mű, a Messa di Gloriából az Agnus Dei. Nagyon jó darab eredeti állapotában, a Manonban is, sőt, Puccinihoz méltó takarékossággal legalább sikerült megmenteni egy akkor elfeledettnek hitt dallamot. Zseni a pasas, ha esetleg nem látszana rajta, akkor is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.