Norman Lebrecht teszi föl a kérdést a blogján (Slippedisc), hogy ha egyetlen egy koncertre lehetne mindösszesen elmenni, ki mit választana. Persze, a kérdés nem teljesen világos, legalábbis a válaszok alapján, van, aki lehetséges koncerteket szervez, van, aki régieket, ahol ott volt, de szívesen volna ott megint, van, aki csak úgy általában hallgatna meg valakit, van, akinél el se tudom dönteni, hogy ez most vicc vagy komoly, Kalinnyikov valamelyik szimfóniáját (kettőből lehet választani) a Maláj Filharmonikusokkal. Kocsisnak volt erre egy jól bejáratott válasza, Bachot orgonálni, Paganinit hegedülni, Chopint zongorázni hallgatná. Annyira a közhely körüli a válasz, hogy alig tűnik föl benne a nem közhely, nem Lisztre volt kíváncsi, aki szerinte a művei alapján elég jól elképzelhető, hanem Chopinre, nyilván némileg önös érdekből, kinek volt igaza a keringők tempóját és keménységét illetően, neki, vagy az egész világnak.

A magam részéről nem is mennék messzebbre, maradok Kocsis Zoltánnál, legfeljebb az lehetne a meglepetés, hogy nem zongorázni hallgatnám, hanem vezényelni, valamelyik késői Haydn-szimfóniát. Vagy bármit, zongorán vagy didzseridún.